Ne próbáljunk meg mindent és mindenkit kontrollálni, elég, ha a saját reakcióinkért felelősséget vállalunk – mit tanácsol a motivációs szakértő nyugalmunk érdekében
Mindenki ismeri a Beatles Let it be (Hadd legyen) című dalát, amely arról szól, hogy találjuk meg a lelki békénket azáltal, hogy hagyjuk, hogy az események természetes úton haladjanak, hogy megbékéljünk azzal, ahogyan a dolgok éppen vannak körülöttünk.
Jennifer Chappell Marsh, házasság- és családterapeuta szerint arról van szó, hogy vegyük észre, hogy meddig tart a befolyásunk a dolgok menetére, vagy másokra és értsük meg, hogy bizonyos dolgok nem rajtunk múlnak. Elképzelésének alapja, hogy: "Nem tudunk irányítani másokat, ezért inkább a saját cselekedeteinkre és válaszainkra kell összpontosítanunk." Azaz fogadjuk el az irányítás feladásának gondolatát, vagy annak illúzióját, amikor az nem tesz jót nekünk.
Mel Robbins motivációs előadó ezt így magyarázza el az angolul csak „Let them” azaz „Hagyd” elnevezésű elméletet: „Ha a barátaid nem hívtak meg egy buliba, hagyd. Ha valaki nem viszonozza az érdeklődésedet, hagyd. Rengeteg időt és energiát pazarolunk el arra, hogy megpróbálunk másokat rávenni, hogy az elvárásaink szerint viselkedjenek. Ha nem úgy viselkednek, ahogy szeretnénk, inkább hagyjuk rájuk. Legyenek önmaguk, mi pedig eldönthetjük, hogy mi mit teszünk.”
A lényeg tehát annak tudatosítása, hogy nem tudjuk irányítani a többi embert, magunkat viszont, a saját reakcióinkat igen. Megengedhetjük az embereknek, hogy úgy viselkedjenek, ahogy akarnak, és mi úgy reagálhatunk rájuk, ahogy mi szeretnénk.
A körülményekre, másokra többnyire nagyon kevés vagy semmilyen befolyásunk nincsen, mégis szeretjük a külvilágot, a többieket okolni saját negatív érzéseinkért, vagy rossz közérzetünkért. Tulajdonképpen a valóság ellen harcolunk, kitartunk amellett, hogy márpedig a dolgoknak nem úgy kellene lenniük, ahogy vannak. De ez egyáltalán nem változtat a dolgokon, viszont rosszul érezzük magunkat tőle.
Ha ehelyett elfogadjuk, hogy az van, ami van, akkor dönthetünk az egyetlen dologról, amely tényleg a mi irányításunk alatt van: a saját reakcióinkról. Mert az, hogy hogy érezzük magunkat valójában nem a körülményektől függ, hanem az azokra adott reakcióinktól, véleményünktől. Ez persze nem azt jelenti, hogy fogadjunk el minden rosszat. Csak annyit, hogy vegyük észre, hogy éppen az van, ami van, és ne harcoljunk a valóság ellen.
Ebből kiindulva elkötelezettek lehetünk a helyzet megváltoztatása mellett, anélkül, hogy a jelennel való küzdelem által bennünk felgyűlő negatív érzések visszahúznának minket.